Lármafák

Fogadják szeretettel "Emlékképek Csíkszentmihály" írásomat. Ha alább az online lapozgatós változat nem jelenik meg, a PDF változatot ide kattintva tölthetik le.

Mezítláb múltunk cserépdarabjain borító
A legszebb és legfontosabb régészeti lelőhely a Cibre volt, ahol egy talán középkori eredetű halastó mellett a késő középkori, tatárok által elpusztított Cibrefalva feküdt. A faluhelyen felszínre jutott régi tárgyakat féltő gonddal évtizedeken át Szőcs Vince gyűjtötte össze.... Kereken három évtizeddel ezelőtt találkoztam először Vince bácsival, amikor Szentmihályra utaztam, hogy... kitűzzem az ásatás alapvonalát és szelvényhálózatát. Nemcsak a falusi gyűjtemény szép tárgyai maradtak emlékezetesek számomra ebből az időből, hanem Szőcs Vince nagy helyismerete és a csíkiak konokságával vállalt ügyszeretete, népe múltjához való ragaszkodása is.

Benkő Elek régész, történész

Szőcs Vince mentő szolgálatát a letűnő, kallódó emberi lét, faluja határát alig meghaladó, ám mégis reprezentatív székely-magyar emberi lét, a gondolkodás és alkotás termékeinek mentése hajtotta. Minden univerzális csak lokálissal igazolható! Mához szóló tanulság, hogy Noé hajóját máig keresik: bár egy darabkáját ha megtalálnák. Szőcs Vince ettől a gyötrelemtől, nyugtalan vágytól mentett meg bennünket. Az ő mentő hajója a saját háza, udvara lett, ami az általa összegyűjtött tárgyi és szellemi világ révén a letűnt századok találkozó helyévé vált. Ő tette azzá.

Balázs Lajos néprajzkutató

Szőcs Vince enyhe túlzással, régmúlt idők kifejezésével élve, szülőfaluja táltosa volt. A bölcs, az előrelátó, a bizakodó, aki szűkebb pátriája múltjának ismeretében, a jelen kihívásaira is tudott túlélő „urusságot“ (orvosságot) ajánlani. Népe lelkének gyógyítására pedig recepteket felkínálni. Már ezért sem kell csodálkozni azon, hogy szókimondásaiért gyakorta érték pofonok. „A kuláksors megkeserítette nemcsak az én , de családom, gyermekeim életét is... Bántalmaztak, meghurcoltak, megkülönböztetett figyelemmel követtek, megbéklyózták gyermekeim érvényesülését is...“

Kristó Tibor újságíró